Today is the 15th of March, the national holiday of Hungary and on this day we, Hungarians remember the glorious period of our history, the Hungarian Revolution and War of Independence of 1848/49.
On the 15th of March in 1848, Sándor Petőfi (1823-1849) recited his poem, the 'Nemzeti Dal' (National Song) on the steps of the Hungarian National Museum. This event marked the beginning of the Hungarian Revolution…

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza !
Itt az idõ, most vagy soha !
Rabok legyünk, vagy szabadok ?
Ez a kérdés, válasszatok !
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk !
Ide veled, régi kardunk !
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot !
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)


In English:

National Song

Rise up, Magyar, the country calls!
It's 'now or never' what fate befalls...
Shall we live as slaves or free men?
That's the question - choose your 'Amen"!
God of Hungarians,
We swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves
We shall no longer be!

For up till now we lived like slaves,
Damned lie our forefathers in their graves -
They who lived and died in freedom
Cannot rest in dusts of thraldom.
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves
We shall no longer be!

A coward and a lowly bastard
Is he, who dares not raise the standard -
He whose wretched life is dearer
Than the country's sacred honor.
God of Hungarians, we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves
We shall no longer be!

Sabers outshine chaine and fetters,
It's the sword that one's arm betters.
Yet we wear grim chains and shackles.
Swords, slash through damned manacles!
God of Hungarians,
We swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves
We shall no longer be!

Magyar's name will tell the story
Worthy of our erstwhile glory
We must wash off - fiercely cleansing
Centuries of shame and condensing.
God of Hungarians,
We swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves
We shall no longer be!

Where our grave-mounds bulge and huddle
Our grandson will kneel and cuddle,
While in grateful prayer they mention
All our sainted names' ascension.
God of Hungarians,
We swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves
We shall no longer be!

(written on the 13 of March 1848 by Sándor Petőfi)
Translated by Adam Makkai


In the XIX. century there were many wonderful people living here in my country who contributed to our culture and life here greatly with their painstaking work, and the Hungarian people will keep their memory forever.

Picture: Poet Sándor Petőfi by Soma Orlai Petrich

The 'Nemzeti Dal" (National Song) was set to quality soft rock music in the second half of the 20th century by László Tolcsvay.